Az Ön bevásárlókosara

0 Termék összérték: 0 Ft
Megrendelés

Partnereink

szinergialogo

leader

zoldut

Kaba-farm - Kaba Lamine és Simone

54 kecske, gazdagság, vagy boldogság?

Svájci és alaszkai szállodák helyett egy baranyai farmon is lehet karriert építeni

thumb 225 default big

Kaba Lamine azt vallja, Magyarországon is lehet boldog egy fiatalember. Persze ehhez kitartás is kell: sok mindenről le kell mondani és tudni kell keményen dolgozni. Választás nincs, muszáj. Cserébe ugyanakkor biztos a jövő és végtelen a szabadság.

Miről álmodik manapság egy magyar fiatal? Mondjuk arról, hogy egy kiváló svájci étteremben lehessen szakács. Vagy arról, hogy jó munkája legyen egy sokcsillagos szállodában, valahol külföldön. Kaba Lamine és a párja, Simone éppen ennek a „boldogságnak" a közepén ültek, amikor egyre gyakrabban került szóba közöttük, hogyan lehetnének mindeközben még boldogok is? Lamine régóta úgy érezte, komoly vonzódása van nagyszülei almáskeresztúri, falusi házához. Nyaranta látogatta a festőművész nagypapát. Raszta hajával és bájos akcentusával előbb a helyiek figyelmét keltette fel, kedvességével aztán a szeretetüket is kivívta. Ma, tizenöt évvel később, már nagyra is tartja a kis sváb falu közössége. Elismerik, amit elért és úgy tartják számon, mintha mindig közéjük tartozott volna. Pedig messziről érkezett. Lamine szülei a hetvenes években, a Balatonon ismerték meg egymást, amikor a Németországban tanuló, guineai származású édesapja Magyarországra érkezett egy barátjához. A szerelemből házasság és Lamine született, a család pedig Münchenben telepedett le.

„Tizenöt évvel ezelőtt aztán kaptam a nagyapámtól egy kis darab földet a háza mellett, mert tudta, hogy nagyon szeretek itt lenni – meséli Kaba Lamine. - Elkezdtem építgetni ott egy picike házikót. Arra gondoltam, majd itt töltöm a szabadságomat, mert nagyon tetszett ez a hely. Közben megismertem Simonet és nagyon tetszett, hogy hozzám hasonlóan gondolkodik arról mit jelent a boldogság. Ő a családból eleve hozott magával egy hatalmas bátorságot mindehhez. A szülei hasonló indíttatásból adták fel jól menő üzleti vállalkozásaikat és költöztek Alaszkába, hogy jobban érezzék magukat. Egy csodálatos szállodát építettek fel ott, aminek köszönhetően Simone is vendéglátást tanult. Svájcban jó munkánk és mindenünk megvolt, valami mégis hiányzott. Ezért indultunk el onnan és itt megtaláltuk."
Kétkezi munkával, függetlenül, a természetből szeretnék építeni az életüket: ebben voltak csak biztosak. A tervezgetésből született meg az „álomvállalkozás", mivel akkoriban csak az álmaikban létezett. Lamine aztán feleségül kérte Simonet és úgy határoztak, nemcsak nyaranta, de végleg Almáskeresztúrra költöznek. Ott már konkrétan egy kis falusi gazdaságról álmodtak, ahol egészséges zöldségeket és gyümölcsöket termelnek, és fel is dolgozzák, hogy a felesleget eladhassák. Lamine, a szomszédos faluba járt tanfolyamra és előbb ezüst-, majd aranykalászos gazdává képezte magát. Simone pedig - hogy a négy kecske tejét is hasznosíthassák - hazament Svájcba, hogy a hegyekben, autentikus környezetben és a hegyi emberek útmutatásait követve, kitanulja a sajtkészítést.

„Nagyon sokat tanultunk az elmúlt kilenc évben és az élet azt is megmutatta, hogy a tejfeldolgozás az, amivel elsőként sikert érhetünk el, így azzal foglalkoztunk legkomolyabban. Négy kecskével kezdtük, idén pedig már 54 állatot fejünk. Hét étterembe, három boltba szállítunk rendszeresen és vendégeket is fogadunk, akiknek itt, a farmon kínáljuk a portékáinkat. A falubeliek a kezdetektől mellettünk állnak, rengeteg jó tanácsot adnak, amit úgy tudunk meghálálni, hogy ha olyan munkájuk van, beszállunk segíteni nekik. Nagyon tetszik, hogy ennyire nyitottak és barátságosak itt az emberek. Főként ezért szerettem bele Magyarországba."

Igaz, Lamine és Simone az életüket tették fel a farmjukra, egyáltalán nem görcsös akarással szeretnék bebizonyítani, hogy jól döntöttek. A kemény munkát is fiatalos lendülettel, önfeledten és sok humorral végzik. 54 kecskéjüket név szerint ismerik, már csak azért is, mert a kecskék és a farm állatainak többsége, ismert soul és rock énekesek neveit viselik. Kivétel a nemrég vásárolt Dél-afrikai kecskepár, "ők" a Nelson és a Mandela nevet kapták. Kaba Lamine nemcsak a munkájának eredményei miatt tartja szerencsésnek magát. Azért is, mert mindeközben van ideje és lehetősége zavartalanul gondolkodni az élet nagy dolgairól is. Naponta ugyanis négyszer kell legeltetni az állatokat. Ezekben a nyugodt órákban, arra is rájött, hogy a gazdagság egészen más fogalom, mint amit valaha tartott róla. Sokféle megközelítése van és az, ami ebből pénzben mérhető, nem olyan fontos, mint ahogy ezt egy városban gondolja az ember.

„Mást jelent gazdagnak lenni Svájcban és mást Magyarországon – mondta Kaba Lamine. – Ha ezt pénzben mérjük, akkor is, de ha lelkileg közelítjük, akkor is komolyak a különbségek. Ha pedig az édesapám szülőföldjéből, Guineából indulok ki, akkor meg aztán tényleg egész más értelmet nyer mindez. Afrikában 54 fejős kecske, egy igazi vagyon, ott dúsgazdagnak számítanék. Svájcban is többre becsülnék ezt a fajta „gazdagságot", mint jelenleg Magyarországon. Pedig miről is van szó? Van valamink, amiből megélhetünk. Valamink, amiben van jövő és további fejlődési lehetőségek. Van egy biztos programunk az életünk végéig, ráadásul olyan környezetben, amit szeretnénk, és olyan munkát kell nap, mint nap végeznünk, amit élvezünk és szeretünk. Persze, vannak stresszek az életünkben, ha egy állat beteg, ha megázik a takarmány, de mindig kiderül: képesek vagyunk megoldani ezeket és minden rajtunk múlik. Ha pedig nem a konkrét vagyonban mérjük, és nem forintban akarjuk mindezt kifejezni, akkor ez hatalmas gazdagság. Azért, mert mi itt boldogok vagyunk és másoknak is örömöt okozunk a munkánkkal. Én ma már azt mondom, aki ezt valahol tartósan eléri manapság, az gazdag ember, tehát mi gazdagok vagyunk – nevet teli szájjal."

És hogy mit szól mindehhez, a kezdetben tiltakozó és hitetlenkedő család? Sokáig egyik ámulatból, a másikba estek, hogy a fiatalok messze a várostól, a kemény munkában is megállják a helyüket. Aztán pár év múlva elkezdtek büszkék lenni, tavaly pedig Simone édesapja is csatlakozott Lamine és Simone „álomvállalkozásához". A papa ugyanis eredetileg hentes és személyesen szeretne segíteni abban, hogy ne csak kiváló kecskesajtjaik, hanem egyedi hústermékeik miatt is híres legyen egyszer a Kaba Farm, Baranya szélében, a faluvégén.

Írta: Fábos Erika

Helyi Termék Ajánló a Facebookon is